2007. december 14., péntek

A nagy átfordulás

Ma háromhónapos Kristóf és már két napja át tud fordulni hasról a hátára. Íme a bizonyíték:

És pár kép a nagyfiúról:
Itt - még hálózsákban - a felette lógó plüss állatkákra mosolyog, így szokott ébredezni reggelente.

A következő képeken a pihenőszékben ül, amit nagyon szeret, talán mert onnan jobban szemügyre tudja venni a világot. Én is szeretem, ha pihenőszékben van, mert így mindenhova magammal vihetem a lakáson belül, és főzni, teregetni, rendet rakni szoktam - sőt néha a fürdőszobában így csavarom be a hajam - és közben le is foglalom őt. A hinta még mindig sláger:

Egyre barnább szemekkel néz a világba, de még mindig nem biztos a végleges szemszíne:És a jelenlegi kedvencem (egy félórája készült a kép, gyönyörűen tartja a fejét):

2007. december 6., csütörtök

Mikulás

Igyekszem nem elfogult lenni, de minden egyes alkalommal, mikor valami újat csinál ez a kis manó, úgy érzem, hogy csodagyerek. Persze, aztán rájövök, hogy biztos minden anyuka ezt hiszi, és gyorsan lehűtöm magam, és már nem csodagyerekként gondolok rá, hanem kis ügyes manóra.

Újdonságok mostanában pl. a kacagás, amit még mindig nagyon ritkán sikerül kicsikarni belőle, vagy ahogy kezdi felfedezni a játékait, nyúl feléjük, beszél hozzájuk - persze a saját kis nyelvén, amit mi buta felnőttek nem értünk, és hogy most már csak nagyfiú módjára hajlandó a babakocsiban ülni - erre egyébként nagyon nehezen jöttem rá, kb. két hétig folyton sírt a délutáni séták alatt, mire kitaláltam hogy a legjobb neki. Most már nem fekszik a kocsiban, hanem ül. Így mindent lát, amit mi és a sírás is abba maradt. Legalábbis a séta elejére, amíg friss és kipihent, de aztán amikor elálmosodik, akkor az elalvás előtt még sírdogál egy kicsit. És amikor felébred, akkor megint rázendít, ilyenkor gyorsan hazaiszkolok vele, vagy kiveszem kicsit a kocsiból.

Tegnap este járt Kristófnál először a Mikulás. A dédinél kapott egy édi zenélő napocskát, aminek nagyon kellemes lágy dallama van - felüdülés a sok hamis gyerekjáték után. A nagyiéktől és a nagynénitől pedig édi karácsonyi bodyt és rugit kapott és még más aranyos rucikat is. Persze még nem értette, hogy mi az a Mikulás, csak jó hamar elfáradt a nagy nyüzsiben. Kiváncsi leszek, hogy fogja viselni a karácsonyi sürgés-forgást.

A karácsonyi bevásárlás sajnos így nehézkesen halad Kristóffal, mert valószínűleg, mint a fiúk, nem szeret vásárolni. Kb. félórát tölthetek vele egy-egy hipermarketben, aztán érdemes minél hamarabb megcélozni a kijáratot, különben jön a panaszos sírás. Amira aztán minden vásárló meg dolgozó felfigyel (legalábbis szegény anyuka ezt képzeli) és csúnyán néznek, miközben mindenféle rosszat gondolnak az anyukáról. De hát nem ülhetünk otthon folyton-folyvást.
Már három etetést is átruháztam másokra az elmúlt két hétben, apukára, nagyira, vagy dédire bíztam a kis manót. Egész jól ment, kivéve, hogy legutoljára szegény nagyinak félóra sírás után volt csak hajlandó elfogadni a cumisüveget, mert hát nem ahhoz szokott. Szóval néha-néha már leléphetek pár órára, ha van bébicsősz.


Külön szoktam gyűjteni a képeket, amiket a blogra szánok, és mostanában sajnos megint ritkábban fényképeztünk, mert kicsit rendetlenkedik a gépünk. Most néztem végig miket raktam félre, és bizony már azóta is változott sokat, ezért gyorsan készítettem pár képet. Szóval a kantáros nacis fényképek egész frissek, kb. félórásak.

Apa :-)

Újabb első látogató :-) Timi - a látogató - készítette az előző két képet is:

A pelenkázás már rég nem sírós, hanem mosolyogós-kacagós:

Sokszor játszik ezzel a csörgővel, bár még magától nem fogja meg, de ha a kezébe adjuk, van hogy félórán keresztül is szorongatja és kostólgatja:

És a mai képek - ugye, milyen gyorsan változik? az első pár kép három hete készült, azóta egészen nagyfiús lett: