Hétköznapok

Eltelt egy hónap, mióta újra itthon vagyunk, és kb. ennyi idő kellett, hogy visszarázkódjunk a hétköznapokba. Ez alatt az idő alatt nagyon sok minden történt velünk, sok szülinap volt a családban, és többször el is utaztunk.

Először például Simontornyára a szüleimhez. Kristófot ebéd után elhoztam a bölcsiből és úgy autókáztunk le 120 km-t, két óra alatt, hogy végig aludt. Ilyen már nagyon régen volt. Amikor aztán megérkeztünk, teljesen feldobódott a nagy kert látványától, ide-oda rohangált a sok kincs között. Például a talicska, a hintaágy, a fűnyíró ... stb. Apukám félóra alatt összekalapált egy homokozót is, szóval utána nagy homokvár építés kezdődött. De még pancsiztunk is, szóval este 8 helyett már 6-kor teljesen el volt fáradva a pici fiú.
Itt épp a kis medencét segít nekünk megtölteni vízzel:
Itt pedig már boldogan pancsizik, bár kissé hideg a víz:
Apukám autóját is muszáj volt felfedeznie, nagyon tetszett neki, egy nagy Vivaro volt. Két nap múlva a Decathlon parkolójában rámutatott egy ugyanilyen típusra, és közölte, hogy a papáé. Szóval már jobban felismeri az autókat, mint én.

A mama figyelt, hogy nehogy elinduljon az autóval:

És a szuper homokozó:

A sok szülinapozásból a legjobb a tortadoboz volt :))

Kb. két héttel a megérkezésünk után, végre újra rendeződtek Kristóf elalvási szokásai, és éjszaka sem ébredt fel többé. Ezután olyan kisangyalka lett belőle, hogy nem győztem dicsekedni vele. Órákig eljátszott itthon, nem kellett azonnal lemennünk sétálni vagy motorozni. Elbíbelődött mindennel, és ha már a játékok uncsik voltak, akkor nekem segített teregetni, vagy mosogatógépet pakolni vagy épp porszívózni. Nagyon élveztem, eddig nem értettem azokat a szülőket, akik alig jönnek le a játszóra, most pedig én is legszívesebben csak otthon lettem volna vele.

Itt éppen építőkockából autópályát építettünk:

Itt pedig a "Krumpli fejekkel" játszik lelkesen, annyira, hogy ő is felpróbálta a szemüveget:

Voltunk Veszprémben is egy délután, Kristóf keresztapukájánál és a családjánál. Itt is nagyon jól érezte magát Kristóf, és az uzsi után sétáltunk egy nagyot a vár alatti parkban:

Voltunk a veresegyházi medveotthonban is. Lehetett etetni a medvéket fakanállal mézzel:

És volt egy vonat is, ami még a medvéknél is izgalmasabb volt:

És pónilovak is voltak. Kristóf megetette őket szénával, és azóta is mindig emlegeti, amikor szénát vagy szárazabb füvet találunk valahol. (ezt úgy kell elképzelni, hogy felemeli a szénát és közben csattog a nyelvével, ahogy a lovak patája kopog - egyelőre még így kommunikálunk :)))

Egy kis bírkózás:

Már rengeteg autója van Kristófnak, de mégis mindig kap egy-egy újabb darabot. Most éppen ez volt a kedvenc újdonsága:

Vasárnap délután voltak nálunk Kittiék. Nagyon régen volt már nálunk gyerekvendég sajnos. Kristóf ki is akadt rendesen, hogy más is hozzá akar nyúlni a játékaihoz. Félórás sírdogálás után, kitaláltunk egy lufis játékot, és utána már boldogan játszottak együtt. Persze Kitti még ekkor sem nyúlhatott más játékhoz.

Itt Kitti, ahogy csinosan rózsaszín Piroskaként megérkezett:

Itt pedig Kristóf épp eldobja magát, mert meglátta, hogy Kittinél egy kisautó van:

Simontornyai családi kép:

Kristóf Amerikában

Hát újra itthon vagyunk :)) Nagyon jó volt, jól éreztük magunkat, és azt hiszem Kristóf is, bár még nem tud nyilatkozni.

A repülőút nem volt vészes, mint amennyire tartottunk tőle. Na jó, mi nem tudtunk aludni, mert Kristóf sem aludt - csak egy félórát - de egész jól le lehetett kötni őt. Olvastunk, tévét néztünk - minden üléshez volt képernyő - rajzoltunk, és a nagy gépeken sétáltunk is, ha épp nem osztottak enni-inni a légi kísérők.
A fémkapukat nem szerette Kristóf, nem tetszett neki, hogy odaadjuk a babakocsit idegeneknek, és még a cipőinket is levetteték velünk. Persze róla is, és a végén még az elefántját is sokszor elvették tőle.

Az időeltolódást odafele nagyon jól viselte, aludt egy hosszút éjszaka és másnap már minden a megszokott rendben ment. Itthon már nem ment ilyen egyszerűen, négy-öt napba telt, de most már újra végigalussza az éjszakát.

Az érkezésünk utáni első pár nap inkább csak vásárlással és játszótér kereséssel telt. Nem sok játszótér volt Emese házának a környékén, illetve csak zárt lakónegyedekben volt, oda pedig illetéktelenek nem mehettek be. De azért volt egy ismerőse Emesének, az ő lakónegyedébe jártunk játszóterezni, csak ott sajnos alig voltak gyerekek, sőt inkább nem is voltak, csak néha-néha egy-egy.
Sajnos betegség is volt. A sok légkondi miatt lehetett, vagy mert nem tudtunk kinn orrot szívni a pici fiúnak, de fülgyulladást kapott. Persze pont egy nappal az orlandói repülőút előtt. Ezért gyorsan egy nappal arrébb toltuk a programokat. Nagyon aggódtunk miatta, de hamar rendbe jött.
Orlandoban Disneylandben voltunk, ott volt a szállásunk is, majd három nap múlva bérelt autóval Miamiba mentünk, ahol szintén három napig voltunk. Ezután visszarepültünk Emeséhez Atlantába. Röviden ennyi, most pedig a képek:

Kristóf a nagy bevásárlás közben (épp pelenkát keresünk)Voltunk látogatóban Emese barátainál. Kristófot persze az autók, a cica, a kutyák és a halacskák érdekelték a legjobban. Teljesen felpörgött itt, annyira élvezte a sok látnivalót:És a cicát is elijesztette magától örökre :)) Ezután a kép után a cica közelébe se tudott már menni:Itt is épp egy autóban játszik a kis Maki: Itt a motort vizsgálgatja:Emese kért kölcsön az ismerőseitől játékokat, hogy a házban és akörül is le tudjuk foglalni Kristófot és ne kelljen mindent itthonról cipelnünk. Sajnos az itteni motorhoz még csak hasonlót sem lehet kinn kapni - érdemes gondolkodni az exportálásán - így ezzel a két bébitaxival játszott Kristóf. És igen, kislányoktól kapta kölcsön :))Mivel meleg volt éjszaka is, a hálózsákot sajnos nem tudtuk használni. Ezért Kristóf hamar rájött, hogy ki tud mászni a kiságyból. Valahogy így:Anya napszemüvegében: Párszor skype-oltunk a nagyszülőkkel, ilyenkor Kristóf mindig kikövetelte a főnöki széket:
És a nappali alvását sem tudtuk már irányítani, ezért ott és akkor aludt, amikor már nem bírta tovább. Itt éppen egy Disney-parkban, és ha megpróbáltam letenni a babakocsiba, rögtön felébredt, ezért háromnegyed órát tartottam :))
Disneylandben:
A Disney-parkokat inkább nagyobb gyerekeknek találták ki, bár volt jó pár dolog ami Kristófnak is tetszett - pl. az állatok, halak, gorilla, kisvonat, de mégis a legjobb az volt, amikor megérkeztünk a szállásra és medencéztünk:

Itt pedig már Miamiban vagyunk a beach-en:)). Csak egyszer voltunk lenn a parton, holott a szálloda ott volt rögtön a partnál, de általában inkább a medencénél voltunk, mert Kristófnak jobban tetszett. Félt a hullámoktól :)))
És a reggelek általában a dvd-lejátszóval kezdődtek - ezalatt mi is összekaptuk magunkat, kedvenc filmei: kisvakond, Éliás a kis hajó és Thomas :))

És amíg Kristóf Emesével játszóterezett vagy pancsizott Miamiban, mi elindultunk felfedezni a látnivalókat. Ez Vizcaya-ban készült:

Rengeteg kép készült, főleg autókról és felhőkarcolókról, de nem csak egy párat teszek fel a hangulat idézés miatt:


És ez pedig már újra Atlantában Emesénél. Az egyetlen játszótér, ahova néha elmentünk:

Voltunk két baseball meccen, persze Kristóf nélkül. Nagyon tetszett, azóta már itthon is nézünk meccseket. Nagy szurkolók lettünk, persze csak annyira, hogy a Balunak van Atlanta Braves-es sapija, nekem pedig egy pólóm. De bármikor, ha idejönnének játszani, nekünk már van szerkónk:))


Miután megjöttünk Miamiból egy bőrönd elől maradt, és ez lett Kristóf kedvenc játéka. Kitolta a garázsból és kihúzta az utcára:


És már itt sem akart aludni nappal, mivel ki tudott mászni az ágyból, szóval itt is össze-vissza volt a déli alvása. Itt éppen nem alszik, csak megpihen kicsit:
A második baseball meccsen,amin voltunk, esőszünet volt, letakarták a pályát, hogy folytathassák a játékot, ha eláll az eső, de sajnos nem állt el.
Minden álmom az volt, hogy felülök egy fejjel lefele lógatós hullámvasútra, és mivel ez Disneylandben nem sikerült, elmentünk az atlantai vidámparkba. Ez a parkolója, a sok iskolabusszal:
És ez az első - és végül utolsó - hullámvasút, amire felültünk a vidámparkban. Sajnos a legutolsó kocsiba ültünk, és úgy éreztem magam, mint az autók töréstesztjekor a bábuk, ide-oda dobált a kocsi és a fejemet is alig tudtam megtartani, egy csomószor nekiütődtem a fejtámlának. Be is csípődött a nyakam, ezért a többi hullámvasútra már nem ültünk fel, pedig volt még 7-8 ezen kívül, szóval fejjel lefele lógatós hullámvasútas álmom beteljesületlen maradt :))
Voltunk az atlantai Coca-Cola múzeumban is, nagyon érdekes volt. És végigkóstolhattunk 40 ízt, a végére már egész rosszul voltunk a sok cukros italtól :)) persze azért mindent végigpróbáltunk. A legfurább talán a koffein és cukor mentes cola volt
Ez pedig már itthon készült a nagyiéknál a fényképnézegetés végén.
A macinak nagyon örült Kristóf mikor hazajöttünk. Azóta mindig a maci is ideül az asztalhoz enni, sőt még be is pelenkáztuk egyszer:
És ha már se Apa se Anya nem olvas a pici fiúnak, akkor csakazértis nekilát olvasni egyedül:
Vasárnap nagy meleg volt, ezért a medencét is elővettük, hogy lehűtsük kicsit a déli alvás előtt: