Kolpingban

Voltunk nyaralni az alsópáhoki Kolping hotelben :) Régóta szerettem volna már egyszer itt üdülni, de valahogy mindig más helyet választottunk.
Sajnos nem igazán úgy kezdődött, ahogy vártuk. Indulás előtt egy nappal éjszaka belázasodott Kristóf. Kaptunk antibiotikumot és így vágtunk bele az amúgy is rövid (4 éjszaka - 5 nap) nyaralásba. Valószínűleg megfázásból lett, torokgyuszi, majd fülgyulladás volt, de a gyerekorvos egyiket sem diagnosztizálta :(( Viszont éjszaka 10 másodpercenként minden nyelésnél remegett a kis maki és folyamatosan sírt, szóval az biztos, hogy nagyon fájt a torka. És egy nap múlva már a füle is...
Sajnos így egyáltalán nem is tudtuk kipróbálni a medencéket a Kolpingban, de azért nagyon jól éreztük magunkat. Sőt napról-napra jobban, ahogyan Kristóf is egyre egészségesebb lett. Eleinte sokat voltunk a házban, és mivel elég messze volt a főépület, a napi program is meg volt a reggelihez illetve vacsorához sétálással és az útközbeni látnivalók felfedezésével.
Szóval a 2. napon már jobban volt, de a füles sapit nem lehetett le venni róla - mindig kérte, hogy adjuk rá: Volt egy kalandpark:

A tesók :D

A ház ahol laktunk egy ismerős családdal (Robi, Bea, Niki (4) és Ádi (1)):

Kecskékkel:

Volt mászó/ugrálóvár sok-sok golyóval. Általában az evés utáni program volt, hogy megmásztuk, ezért nem lett volna szabad túlenni magunkat, de túl sok finomság volt :) Itt éppen Nikivel borulnak a labdák közé:

A kamera megdobása előtti pillanat:

Apa is mindent kipróbált :) még a csúszdát is...

"Én, malac" - mondta Kristóf és a kanalat félrerakta inkább a szájával kezdte felenni a sütit a tányérról:

Aztán persze következett a törölközés:

Az elmélyült autózás. Itt a repülő szállítja egyik helyről a másikra a kis teherautót - persze mindez folyamatos hangkommentárral :))

A házban lévő biliben ezt találtuk:

Nikivel, reggeli közben:

Balatoni horgász:

Nem volt százasunk ehhez a fantasztikus szülő-sanyargató játéknak csúfolt autóhoz, és Kristóf képest volt negyedórát várni és ülni benne, amíg szereztünk bele két darabot. Persze a negyedóra várakozás nem igazán volt arányban a gép által nyújtott 1 perces élménnyel, de ez nem zavarta Kristófot, ugyanis másnap újra bele akart ülni.... És mi, gyenge szülők, persze újra bedobtuk a százasokat...

Aszfaltkréta után a terasz kicsit borzasztóan festett, ezért Kristóf segített felmosni:

Aztán lepihentünk a nyugágyakba, azt képzelve, hogy a kréta málna-fagyi :))

Én is kaptam belőle:

Ádi :)) nagyon cuki törölközője volt:

Hogy ne kelljen újra felmosni a teraszt, ezért az én lábamra rajzolt Kristóf és Apa:

És voltunk vitorlás(kalóz)hajóval egy körúton:

A kis hajóskapitány:

És az oklevél, amit a kis kalóz kapott:

A háromnegyed órás körút unalmas lett volna enélkül az ágyú nélkül. Apa és Kristóf minden hajót és madarat lelőttek az ágyúval útközben, a többi kisfiú utas, már tátott szájjal bámulta őket :)))

Szóval most újra itthon vagyunk, és végre egészségesen!!! :))) Kicsit drága volt a szanatórium, de használt.

Egy-két újdonság Kristófnál:

- két és félhete szobatiszta, már csak az éjszakai alváshoz adunk rá pelust - bár ő akkor sem kéri. A háromórás autóutat is minden baleset nélkül megúsztuk. Egyik napról a másikra hagytuk a pelenkát, megbeszéltük, hogy most már nem kér többet és azóta mindig szól, ha pisilnie kell.

- kiságyban alszik, lecseréltük a rácsos ágyát igazi nagyfiús ágyra, aminek azért van egy korlátja, de szabad mászkálást tesz lehetővé éjszaka. Egyelőre még nem mászkál, csak néha jelenik meg huncut mosollyal a szoba ajtóban...

- sokat beszél, azt hiszem ideje lenne írogatnom, hogy milyen vicces dolgokat mondogat, félek, hogy el fogom felejteni. És már számol is: "egy, kettő, négy, nyolc, kilenc, tíz" :)) sőt, ma már húszig is hallottam ugyanezt...