Kicsit régen írtam, de sajnos egyre kevesebb időm jut arra, hogy leüljek a számítógép elé. Kristóf már csak egyszer alszik napközben átlag 2 órát, és ezalatt próbálom utolérni magamat azokkal a teendőkkel, amiket vele nem tudok elvégezni.
Igaz, most már bölcsibe jár :))) Heti kétszer-háromszor két órára szoktam elvinni délutánonként egy közeli napközi otthonos ovi-bölcsibe. Nagyon szeret ott lenni, én pedig kihasználom a szabadidőt és futni, illetve inkább kocogni megyek a közeli patakpartra.
Voltunk méreckedni a gyermekorvosnál, 12,2 kg és 82 cm. Már nem annyira babás az arca, mint régen, egyre jobban vékonyodik, bár enni még mindig nagyon sokat tud enni. Ha hagynánk, akkor szerintem egész nap enne :)) Most már tényleg mindent eszik, a legjobban azok a falatok ízlenek neki, amit Mi eszünk, ezekből mindig kell adni neki, különben toporzékol, és nyűszít, amíg meg nem kapja. Ez más dolgokra is igaz, ha nem sikerül neki valami, vagy nem engedünk valamit, akkor sokszor elkezd "hisztizni", elkezd nyűszítve futkosni, aztán persze elesik, és akkor tényleg elkezd igazából sírni.
Most már nagyon ügyesen tud járkálni. Jó is, mert sajnos ebben a hidegben kint már engedhetném, hogy szabadon négykézláb mászkáljon a homokban, vagy a földön. Sokat járkál, és ha kicsit nagyobb tereptárggyal kerül szembe pl. padka, akkor vagy nyújtja a kezét, hogy segítsünk, vagy négykézláb mászik át rajta.
Még mindig nagyon szeret könyveket "olvasni", folyton mutogatja a képeket és közben azt mondja: "bbö" ami után mondanunk kell, hogy mire is mutat. Viszont ez már fordítva is működik, ha megkérdezem, hogy hol a képen a cica, vagy kutya, akkor legtöbbször megmutatja. Ebből tudom, hogy már rengeteg szót megért. Sajnos a beszéd még várat magára, de nem késett le még semmiről. Állítólag a fiúk gyakran később kezdenek beszélni.
Ezen a képen a kedvenc autós könyvét olvassák az Apával. Látszik a hasonlóság köztük, nem? :)))
Nagyon szeret felkéredzkedni a kanapéra. Amikor beteg volt, mindig meg is engedtük neki, ezért sajnos később nehéz volt megértetni vele, miért nem engedjük fel. A betegség egy újabb fülgyulladás volt, úgy tűnik hajlamos rá, ezért beszereztünk egy fülmelegítős sapkát, és most már megelőzésként is többször ráadom a náthás napjain. Sajnos most folyamatosan folyik a nózija, mert fogzik. A 8 metsző foga már mind kijött, most készülnek a rágófogak előbújni. Ez már két hete tart, folyamatos éjszakai ébredésekkel, kipirosodott popsival és állandó nyálzással jár, és még nem bújtak ki azok a fránya fogacskák.Itt a kanapén:
Új szokása, hogy a kinyújtja ránk a nyelvét. Nem értem, miért? :)))
Közben egy másik kis barát is egyéves lett, a következő képek az ő - Levi - születésnapján készültek. 
A terasz volt a legjobb játszótér, bár a lakásban sokkal több hely lett volna:
Mostanában délelőttönkét igyekszünk változatos programokat kitalálni a gyerkőcöknek. Ezért heti egy-két délelőtt elmegyünk buszozni egy közeli játszóterekre. Ez mindig nagyon lefárasztja a kismanókat. Általában Olival (18 hó), Győzővel (15 hó) és Kittivel (13 hó) megyünk. Itt éppen Olival mérleghintáznak:
Itt pedig Kittivel játszanak a kisházban:
Mindig a többieknél lévő játék a legérdekesebb. Meg kell szereznie mindenáron, még akkor is, ha ehhez le kell rántani Kittit a motorról :))) Persze Anya ilyenkor mindig közbeszól, és nem engedi, hogy ellökje a többieket a játékok közeléből.
A buszra váró kis csapat:
Végre ráülhetett Kitti biciklijére :)))
A buszon nem csak utazni izgalmas, hanem játszani vele. Hosszú-hosszú percekig képes játszani a busszal, ide-oda tologatva a dohányzóasztalon, miközben minden szögből alaposan megnézi. Főleg alulról érdekli leginkább, ezért guggolva kukucskál menet közben a busz alá.
Egy kis bágyadt kép (szerintem éppen kakilhat :)) de nagyon édi:
És már ilyen magas ez a kisfiú, simán felnyúl az ebédlőasztalra, hogy bármit megszerezzen.
Többször is voltunk Ikeában. Egyszer egy vödrös-polcos szekrénykét vettünk Kristófnak, egyszer pedig egy kisasztalt két kisszékkel. És annyira megtetszett neki egy művirág, hogy ezt is megvettük neki:
Itt épp nem eszik semit sem, csak néha ilyen arcot vág, mint egy kis pocok :))
Itt az Ikeás kisasztalnál a kisszéken :)) Nagyon nagyfiús.
Az új fényképezőgépünkkel rengeteg videót készítettünk már, de sajnos túl nagy méretűek lettek, ahhoz hogy felrakjam ide a blogra. Ezért Kitti anyukája, Ildi lekamerázta Kristófot, hogy legyen a világhálón is bizonyíték arra, hogy jár :))
