Mikulás

Három hete, amikor először nagyobb hó esett, elmentünk a repülőtérre Emese elé. Kimentünk a teraszra, hogy Kristóf megnézhesse a repülőket. Nagyon érdekelték a gépek, autók, amiket látott, bár tényleg repülő repülőt nem lehetett látni, maximum csak olyat, amelyik épp gurult. És nagyon hideg szél fújt, teljesen odafagytunk a kilátóba.
Miután kicsit felolvadtunk, Kristóf nekilátott a repteret felfedezni. Legjobban a mozgólépcső, a reptéri robogó és a poggyászkocsi tetszett neki :)
Kristóf nagymamája sütött egy macis sütit Kittikének. Itt épp az első csodálkozás utáni pillanat látható, amikor is már lecsapnak szegény maci kezére és lábára:

Kristóf etetni tanulja Ráti kutyát. Néha addig jut csak, hogy mire Ráti odaér a falatért, ő megunja a hami nyújtogatását és inkább megeszi a falatot.

Itt pedig egy puszi előtti pillanat. Kristóf szerencsére már nem mindig lökdösi fel a többieket, hanem inkább beléjük kapaszkodik és egy hatalmas nyálas puszit nyom az arcukra.

Néha már mi is kapunk puszikat :))

Emesével:

És a Nagypapával:

A tévézés kimaradhatatlan napirendi pont lett. Legtöbbször ébredés után követeli a Bob, a mestert, vagy a Thomas, a gőzmozdonyt. Igyekszem minél többször lebeszélni róla, napi 2X10 perc néha 3X10 perc az engedélyezett. Ha más kisbarátnál vagyunk vendégségben, vagy ők vannak nálunk, előfordul,hogy többet van bekapcsolva a mese, és utána mindig sokkal aggresszívebb lesz Kristóf, valószínűleg a mozgáshiánytól, vagy csak a látottak miatt.

Itt éppen a tévé előtt állva mérgesen követeli, hogy kapcsoljuk be:

És a Mikulásról!

Először a Maresinél találkozott Mikulással Kristóf. Sajnos egy órás autóútba került eljutni, és azután pedig sokat kellett várni a Mikulásra. Szóval mire megérkezett a Mikulás, már kissé türelmetlen volt a kismanó, nehéz volt egy helyben tartani.

Másnap az öt kisbaráttal közösen várták a Mikulást. Azt hittem, hogy ez alkalommal jobb lesz, de sajnos tévedtem. Az elején még bizakodtam. Amikor megérkezett a Mikulás, az összes gyerek lefagyva, tátott szájjal bámulta őt és Krampuszát. Ez kb. 5 percig tarott. Ezután Kristóf lemászott az ölemből, és inkább a kanapén játszott, és ha fel akartam venni, akkor nyűszíteni kezdett. Szóval itt még annyira sem került közel a Mikuláshoz, mint előző nap.

A kanapén sokkal jobb, mint a Mikulás bácsi ölében :))

A Balázs a héten már kétszer is biciklivel ment dolgozni. Ehhez kapott kölcsön egy biciklis bukósisakot, amit először mi, szülők próbáltunk fel, utána Kristófnak is odaadtuk. Közeben eléraktunk egy tükröt is, hogy láthassa magát. Nagyon tetszett neki:

Itt a hideg

Jó hideg lett ma reggelre és leesett az első hó is. Kiváncsi vagyok Kristóf mit szól majd hozzá. Persze ez még nem az igazi hó - legalábbis nálunk - még nem lehet vele hógolyózni. Az biztos, hogy ezzel a hideggel járó plusz meleg ruhadarabokat, nem fogja díjazni, már így is elég nehéz felöltöztetni. Néha teljes erővel tiltakozik az öltöztetés ellen.

A múlt hétvégén Simontornyán jártunk az ottani nagyszülőknél. Kicsit féltem, hogy milyen lesz az út, mert egy nap alatt jártuk meg oda-vissza, de egész jól viselte Kristóf. És persze birtokba vette az ottani házat, kertet, játszóteret. Mindent nagyon alaposan megvizslatott, körbejárt. A legjobban talán a traktor tetszett neki.

Már nagyon várjuk a Mikulást. A kis barátokkal közösen hívunk egy Mikulást, majd beszámolunk róla, hogy tetszett a gyerkőcöknek.

Ezen a képen Simontornyán próbál motorozni - nem sok sikerrel, inkább csak egyhelyben áll a motoron ülve:

Itt pedig a Nagypapával közösen megvizsgálják az autót, hogy készen áll-e a hazaútra:

A hintalovon - illetve csikóhalon:

Egy újabb kép arról, ahogy bemászik a szekrénybe:

Így kéri, hogy kapcsoljuk be neki a tévét. Újabban már nem a Bebe Tv-t nézzük, hanem Thomas-t vagy Bob-ot. Nagyon tetszik neki, amikor Thomas átpöfög a hídon.

Esti fürdéshez készülődve:

Hiába hívogatjuk ilyenkor pancsizni, csak erőszakkal lehet a kádba vinni.

A teli pocak :))

Apa alkotása Duplo-ból:

Álmos reggelen Apa karjaiban:

Vírus

Az elmúlt néhány nap rendkívüli eseményének okozója egy hányás-hasmenést okozó vírus volt. Mindenki elkapta a környezetünkben. Kristóf kezdte péntek reggel és szombatra már mi is és a kisbarátaink és azok szülei is lebetegedtek. Szerencsére gyorsan felépültünk mindannyian, és már lábadozva is játszhattak együtt a gyerekek, mondván már úgysem fertőzik meg egymást jobban.

Próbáltam szelektálni fényképek között, de nem mindig tudtam eldönteni, hogy melyik a legaranyosabb, blogra való kép, ezért inkább többet tettem fel, hogy hűen visszatükrözze, milyen viccesen küzd Kristóf a nála picit nagyobb macival:

Nagyon sokat játszik ezzel a kapuval, folyton felfedez rajta valami újdonságot. Rengeteg minden van rajta, és minden mozdulatra zenél vagy mond valamit - sajnos németül.

És végre, amire vártam. Kristóf segít a házimunkában - bár itt éppen a szőnyegbe nyomja a szöszöket, de a szándék a lényeg:

A locsolásban is próbálna segíteni, de egyelőre még nem engedtük:

Ezért inkább elkezdett felmászni a korlátra - na jó, nem mászik fel, nem kell megijedni. Mindig csak az aljára áll, és hátra lógatja a fejét. Nagyon szeret így nyújtozni.

Ha már nem locsolhat, akkor legalább felmossa a teraszt:

És még pár videót szeretnék feltölteni, ha sikerül, de már csak holnap próbálkozom.

13 hónaposan

Sziasztok!

Kicsit régen írtam, de sajnos egyre kevesebb időm jut arra, hogy leüljek a számítógép elé. Kristóf már csak egyszer alszik napközben átlag 2 órát, és ezalatt próbálom utolérni magamat azokkal a teendőkkel, amiket vele nem tudok elvégezni.
Igaz, most már bölcsibe jár :))) Heti kétszer-háromszor két órára szoktam elvinni délutánonként egy közeli napközi otthonos ovi-bölcsibe. Nagyon szeret ott lenni, én pedig kihasználom a szabadidőt és futni, illetve inkább kocogni megyek a közeli patakpartra.

Voltunk méreckedni a gyermekorvosnál, 12,2 kg és 82 cm. Már nem annyira babás az arca, mint régen, egyre jobban vékonyodik, bár enni még mindig nagyon sokat tud enni. Ha hagynánk, akkor szerintem egész nap enne :)) Most már tényleg mindent eszik, a legjobban azok a falatok ízlenek neki, amit Mi eszünk, ezekből mindig kell adni neki, különben toporzékol, és nyűszít, amíg meg nem kapja. Ez más dolgokra is igaz, ha nem sikerül neki valami, vagy nem engedünk valamit, akkor sokszor elkezd "hisztizni", elkezd nyűszítve futkosni, aztán persze elesik, és akkor tényleg elkezd igazából sírni.
Most már nagyon ügyesen tud járkálni. Jó is, mert sajnos ebben a hidegben kint már engedhetném, hogy szabadon négykézláb mászkáljon a homokban, vagy a földön. Sokat járkál, és ha kicsit nagyobb tereptárggyal kerül szembe pl. padka, akkor vagy nyújtja a kezét, hogy segítsünk, vagy négykézláb mászik át rajta.
Még mindig nagyon szeret könyveket "olvasni", folyton mutogatja a képeket és közben azt mondja: "bbö" ami után mondanunk kell, hogy mire is mutat. Viszont ez már fordítva is működik, ha megkérdezem, hogy hol a képen a cica, vagy kutya, akkor legtöbbször megmutatja. Ebből tudom, hogy már rengeteg szót megért. Sajnos a beszéd még várat magára, de nem késett le még semmiről. Állítólag a fiúk gyakran később kezdenek beszélni.
Ezen a képen a kedvenc autós könyvét olvassák az Apával. Látszik a hasonlóság köztük, nem? :))) Nagyon szeret felkéredzkedni a kanapéra. Amikor beteg volt, mindig meg is engedtük neki, ezért sajnos később nehéz volt megértetni vele, miért nem engedjük fel. A betegség egy újabb fülgyulladás volt, úgy tűnik hajlamos rá, ezért beszereztünk egy fülmelegítős sapkát, és most már megelőzésként is többször ráadom a náthás napjain. Sajnos most folyamatosan folyik a nózija, mert fogzik. A 8 metsző foga már mind kijött, most készülnek a rágófogak előbújni. Ez már két hete tart, folyamatos éjszakai ébredésekkel, kipirosodott popsival és állandó nyálzással jár, és még nem bújtak ki azok a fránya fogacskák.
Itt a kanapén:

Új szokása, hogy a kinyújtja ránk a nyelvét. Nem értem, miért? :))) Közben egy másik kis barát is egyéves lett, a következő képek az ő - Levi - születésnapján készültek.

A terasz volt a legjobb játszótér, bár a lakásban sokkal több hely lett volna:

Mostanában délelőttönkét igyekszünk változatos programokat kitalálni a gyerkőcöknek. Ezért heti egy-két délelőtt elmegyünk buszozni egy közeli játszóterekre. Ez mindig nagyon lefárasztja a kismanókat. Általában Olival (18 hó), Győzővel (15 hó) és Kittivel (13 hó) megyünk. Itt éppen Olival mérleghintáznak:

Itt pedig Kittivel játszanak a kisházban:

Mindig a többieknél lévő játék a legérdekesebb. Meg kell szereznie mindenáron, még akkor is, ha ehhez le kell rántani Kittit a motorról :))) Persze Anya ilyenkor mindig közbeszól, és nem engedi, hogy ellökje a többieket a játékok közeléből.

A buszra váró kis csapat:

Végre ráülhetett Kitti biciklijére :)))

A buszon nem csak utazni izgalmas, hanem játszani vele. Hosszú-hosszú percekig képes játszani a busszal, ide-oda tologatva a dohányzóasztalon, miközben minden szögből alaposan megnézi. Főleg alulról érdekli leginkább, ezért guggolva kukucskál menet közben a busz alá.

Egy kis bágyadt kép (szerintem éppen kakilhat :)) de nagyon édi:

És már ilyen magas ez a kisfiú, simán felnyúl az ebédlőasztalra, hogy bármit megszerezzen.

Többször is voltunk Ikeában. Egyszer egy vödrös-polcos szekrénykét vettünk Kristófnak, egyszer pedig egy kisasztalt két kisszékkel. És annyira megtetszett neki egy művirág, hogy ezt is megvettük neki:

Itt épp nem eszik semit sem, csak néha ilyen arcot vág, mint egy kis pocok :))

Itt az Ikeás kisasztalnál a kisszéken :)) Nagyon nagyfiús.

Az új fényképezőgépünkkel rengeteg videót készítettünk már, de sajnos túl nagy méretűek lettek, ahhoz hogy felrakjam ide a blogra. Ezért Kitti anyukája, Ildi lekamerázta Kristófot, hogy legyen a világhálón is bizonyíték arra, hogy jár :))