A nagy átfordulás

Ma háromhónapos Kristóf és már két napja át tud fordulni hasról a hátára. Íme a bizonyíték:

És pár kép a nagyfiúról:

Itt - még hálózsákban - a felette lógó plüss állatkákra mosolyog, így szokott ébredezni reggelente.

A következő képeken a pihenőszékben ül, amit nagyon szeret, talán mert onnan jobban szemügyre tudja venni a világot. Én is szeretem, ha pihenőszékben van, mert így mindenhova magammal vihetem a lakáson belül, és főzni, teregetni, rendet rakni szoktam - sőt néha a fürdőszobában így csavarom be a hajam - és közben le is foglalom őt. A hinta még mindig sláger:

Egyre barnább szemekkel néz a világba, de még mindig nem biztos a végleges szemszíne:És a jelenlegi kedvencem (egy félórája készült a kép, gyönyörűen tartja a fejét):

Mikulás

Igyekszem nem elfogult lenni, de minden egyes alkalommal, mikor valami újat csinál ez a kis manó, úgy érzem, hogy csodagyerek. Persze, aztán rájövök, hogy biztos minden anyuka ezt hiszi, és gyorsan lehűtöm magam, és már nem csodagyerekként gondolok rá, hanem kis ügyes manóra.

Újdonságok mostanában pl. a kacagás, amit még mindig nagyon ritkán sikerül kicsikarni belőle, vagy ahogy kezdi felfedezni a játékait, nyúl feléjük, beszél hozzájuk - persze a saját kis nyelvén, amit mi buta felnőttek nem értünk, és hogy most már csak nagyfiú módjára hajlandó a babakocsiban ülni - erre egyébként nagyon nehezen jöttem rá, kb. két hétig folyton sírt a délutáni séták alatt, mire kitaláltam hogy a legjobb neki. Most már nem fekszik a kocsiban, hanem ül. Így mindent lát, amit mi és a sírás is abba maradt. Legalábbis a séta elejére, amíg friss és kipihent, de aztán amikor elálmosodik, akkor az elalvás előtt még sírdogál egy kicsit. És amikor felébred, akkor megint rázendít, ilyenkor gyorsan hazaiszkolok vele, vagy kiveszem kicsit a kocsiból.

Tegnap este járt Kristófnál először a Mikulás. A dédinél kapott egy édi zenélő napocskát, aminek nagyon kellemes lágy dallama van - felüdülés a sok hamis gyerekjáték után. A nagyiéktől és a nagynénitől pedig édi karácsonyi bodyt és rugit kapott és még más aranyos rucikat is. Persze még nem értette, hogy mi az a Mikulás, csak jó hamar elfáradt a nagy nyüzsiben. Kiváncsi leszek, hogy fogja viselni a karácsonyi sürgés-forgást.

A karácsonyi bevásárlás sajnos így nehézkesen halad Kristóffal, mert valószínűleg, mint a fiúk, nem szeret vásárolni. Kb. félórát tölthetek vele egy-egy hipermarketben, aztán érdemes minél hamarabb megcélozni a kijáratot, különben jön a panaszos sírás. Amira aztán minden vásárló meg dolgozó felfigyel (legalábbis szegény anyuka ezt képzeli) és csúnyán néznek, miközben mindenféle rosszat gondolnak az anyukáról. De hát nem ülhetünk otthon folyton-folyvást.
Már három etetést is átruháztam másokra az elmúlt két hétben, apukára, nagyira, vagy dédire bíztam a kis manót. Egész jól ment, kivéve, hogy legutoljára szegény nagyinak félóra sírás után volt csak hajlandó elfogadni a cumisüveget, mert hát nem ahhoz szokott. Szóval néha-néha már leléphetek pár órára, ha van bébicsősz.

Külön szoktam gyűjteni a képeket, amiket a blogra szánok, és mostanában sajnos megint ritkábban fényképeztünk, mert kicsit rendetlenkedik a gépünk. Most néztem végig miket raktam félre, és bizony már azóta is változott sokat, ezért gyorsan készítettem pár képet. Szóval a kantáros nacis fényképek egész frissek, kb. félórásak.

Apa :-)

Újabb első látogató :-) Timi - a látogató - készítette az előző két képet is:

A pelenkázás már rég nem sírós, hanem mosolyogós-kacagós:

Sokszor játszik ezzel a csörgővel, bár még magától nem fogja meg, de ha a kezébe adjuk, van hogy félórán keresztül is szorongatja és kostólgatja:

És a mai képek - ugye, milyen gyorsan változik? az első pár kép három hete készült, azóta egészen nagyfiús lett:

2 hónap

Már elmúlt két hónapos Kristóf!

Végigalussza az éjszakákat, és megtanult egyedül elaludni, nem kell altatni. Csak éneklünk neki egy dalt - "A part alatt"-ot - és utána letesszük és alszik.

Voltunk doki néninél is, a hivatalos súlya 5500 gramm és a hossza pedig 60 cm. És kapott egy szurit is, de nagyon jól viselte, csak akkor sírt egy kicsit, amikor megszúrták, és se előtte se utána nem sírt.

És ilyen szépen tud mosolyogni:

A dédszülők:

Újabb látogatók:

Már sokat mosolygunk és kacagunk :)))

Megint sokat változott Kristóf. A legfőbb változás, hogy már rengeteget mosolyog ránk, illetve bárkire, aki rámosolyog, annak visszamosolyog. Jó érzés végre valami visszajelzés kapni a síráson kivül. Sikerült pár képet készítenem, de nem lettek tökéletesek. Ha mosolyogni látjuk, valahogy nem az az első gondolatunk, hogy szaladjunk a fényképező után, hanem csak gyönyörködünk benne :))) És már csiklandós is. A nyakán és a hóna alatt, ha csikizzük, akkor már kacagni is szokott néha, nagyon édi.

Két hete állandóan végig alussza az éjszakát, sőt reggel fél8-8 körül szokott először felébredni, pedig 9-fél10-kor már alszik. Nagyon ügyes fiú, büszkék vagyunk rá. Szívesen bevállalnék akár még három babát is mellé, ha biztosan tudnám, hogy mindegyik olyan lesz, mint ő :))) Persze mivel erre nem adnak garanciát, egyelőre maradunk hármasban

Cumi helyett...

Eddigi látogatóink

Itt van pár kép Kristóf eddigi látogatóiról - már akiről készült kép :)))

(Ha valaki mégsem szeretné itt látni a fényképét, szóljon, és törlöm innen :))

Hinta

Végre lett egy hintánk!!! Már nagyon fárasztó volt a pihenőszékkel hintáztatni Kristófot, ami a babával együtt kb. 10 kiló lehetett. Először nem volt elemünk hozzá, de már úgy is nagy könnyebbség volt, mivel csak lökni kellett a hintán, de most már akár elemmel is működtethetjük.

És még egy új hír: már második napja átalussza Kristóf az éjszakát!!! Ez azt jelenti, hogy fél 10 körül alszik el, és fél 6kor ébred (a tegnapi idő szerint ma fél 7kor)! Remélem ez így is marad hosszú távon :) az első nap után még nem mertem ebben reménykedni, de most már kétszer fordult elő. Igaz, hogy hajnali négytől már éberen feküdtem, és vártam, hogy mikor kér enni Kristóf, de majd csak hozzászokom, és végre újra aludhatnék egyben nyolc órát.

Hathetesen

Szóval már hat hete, hogy megérkezett közénk ez a kislurkó :))) Sok mindent tanult ám ennyi idő alatt, és sokat is változott:
- Már vissza szokott mosolyogni ránk, bár ez még elég ritka, de remélem egyre többször lesz ilyen, mert nagyon édes
- Nem cumizik, pedig próbálkoztunk a cumival, hátha az megnyugtatja, annak ellenére, hogy idegenkedünk tőle. Nem igazán akarja elfogadni, csak nagyon ritkán. Pedig jól jönne néha megnyugtatásként, főleg mikor az autóban a mellettem lévő ülésen ordít a fülembe, én pedig próbálok vezetni és babucit nyugtatni egyszerre.
- Cumi helyett a hüvelykujját próbálgatja, és egyre többször rá is talál, amitől nagyon gyorsan megnyugszik. A baj csak az, hogy amikor szükség lenne arra, hogy megnyugodjon, akkor mindig eltűnik a fránya ujj, és csak nem akar a szájába kerülni. Majd megtanulja egyszer ezt is :) (miközben most írtam, először sikerült elaludnia napközben egyedül, mert szopta az ujját, hurrá :))) A leszoktatás és fogszabályozás problémája miatt később aggódunk.
- nagyon szeret hason feküdni és aludni is. Régen, ha ébren volt, nem szeretett hason feküdni, csak aludni. Most már akár negyedórát is fekszik hason, sőt nagyon ügyesen emelgeti a fejét (és a lábát is egyszerre, tiszta izom), és azt hiszem nincs már messze az átfordulás sem, mert sokszor már oldalra tudja emelni magát, és meg is tartja ezt a pózt. Innen már csak egy kis izom kell, és rögtön hanyatt fog feküdni.
- Fél kilót hízott hat hét alatt, ami azért is nagy teljesítmény, mert háromhetesen még mindig kevesebb volt, mint a születési súlya (4340 gramm) most pedig 5 kilós. Szóval az utsó három hétben kb. 70 dekát hízott, köszönhetően annak, hogy már van bőven teje anyának, a kezdeti nehézségek ellenére.
- és a második hét óta nem volt hasfájása, ami vagy a szerencsének, vagy pedig a napi fél liternyi köménymaglevesnek tudható, amit anya iszik, hogy elkerülje a hosszú, sírós, hasfájós órákat.
És persze van még egy csomó apróság, amit tanult, de azt hiszem nem untatnék vele senkit...


A barátnővel egy járókában :)))
Persze igazából egymásra sem hederítettek, de még lehetnek barátok...

Hétköznapok ...

Kristóf nagyon szeret így valakinek a karján lógni, főleg, ha picit fáj a pocija, és ha már elmúlt a hasfájás, álomba szenderül :)

Kaptunk kölcsön olyan kádat, amiben nem kell tartanunk fürdés közben. Nagyon élvezi, hogy egyedül fürödhet. Egyedül azért örül a fürdés végének, mert utána jön a vacsi.

És itt egy videó a fürdésről

Séta utáni pihenés

Ma 1 hónapos Kristóf

Ma már egy hónapos Kristóf. Gyorsan repül az idő és rengeteget változott már ilyen rövid idő alatt is. Például még kerekebb lett a pofija, és egyre nagyobb szemekkel nézelődik a világban. Egyre többet mosolyog, bár sajnos még nem tudatosan, és még nem sikerült lefényképezni.
A fényképezéssel hadilábon állunk. Azt hittem sokkal több fényképet fogunk készíteni róla, de mikor egyedül vagyok itthon napközben ritkán jut eszembe, hogy fényképezzek, este pedig amikor a Balu itthon van, már nem jók a fényviszonyok (a vakut nem szereti Kristóf és nem is áll jól neki :))
De azért itt van pár kép.
Esti éneklés - Apa és Anya addig fárasztja kisfiukat, míg végül a kisfiú úgy dönt inkább alszik, csak ne kelljen tovább hallgatnia: Igaz, nem is olyan kisfiú, mert már zsebes-kantáros nacit hord :))

A fürcsi és az esti hami után mindig Apa altatja a pocakján

Ilyen szép játszószőnyeget kaptunk:

És egy ilyen jó kis járókát, ahonnan Kristóf láthatja a szüleit, és így nem sír annyit, mint a kiságyban (egyébként egyre többet van egyedül ébren, anélkül, hogy sírna)