Újra Ikeában

A héten megint jártunk Ikeában, nagyon jó volt. Mind a hárman nagyon élveztük, ezért úgy éreztem muszáj megírnom, bár kép nem készült, mert a gép itthon maradt.
A parkolótól kezdve kézenfogva, illedelmesen sétált Kristóf, mint egy kisangyal. A mozgólépcsőket imádta, és utána az emelet nagy részén (ahol a bútorok vannak, nem a piactéren) végig gyalogolt, csak egyszer-egyszer állt meg egy-két fontosabbnak tartott érdekességnél.
Először egy rajztáblánál időztünk el hosszabban (amibe mellesleg én rajongásig beleszerettem, és elhatároztam, hogy a névnapjára megvesszük Kristófnak vagy kérjük a családtól). Ez egy olyan tábla, aminek az egyik felére filctollal lehet rajzolni, a másik felére pedig krétával. Szerencsére most a filctollas felét használtuk, ez egy kicsit ruhakímélőbb megoldás rövid távon, viszont hosszú távon lehet, hogy nem lehet kimosni, ha összetollazza, ellentétben a krétával. Kristóf rögtön két tollat is ragadott, és nekiállt alkotni hangos örömnyilvánító kurjantások közepette. Amikor megunta, hogy egyedül rajzoljon, vagy keveselte a két filctollal a rajzolást, jelezte, hogy szeretné, ha mi is rajzolnánk. Na, erre Apa és Anya ügyetlenül elkezdett rajzolgatni, de azért elég sok mindent felismert a rajzaink közül. Ezt onnan lehetett tudni, hogy demontsrálta a megrajzolt tárgy hangját. Pl. amikor autót rajzoltunk, ő elkezdett berregni, vagy a cicánál miákolni. Olyan cuki volt, hogy többen meg is mosolyogták a vásárlók közül, hogy milyen aranyos, én meg persze olvadoztam.
A következő megálló a csúszda volt. Na, itt már többet időztünk. Kristóf hamar megtanulta a szabályokat, sorban állt a többi gyerkőccel a lépcsőnél, türelmesen, nem lökdösődve, majd mikor ő következett szépen felgyalogolt a lépcsőn, átmászott az alagúton, majd lecsúszott. Eleinte a lecsúszás előtt segítettem - illetve az ő szemszögéből inkább akadályoztam - mert felültettem, hogy ülve csússzon le. Kb. a 3. alkalom után ezt megelégelte, és onnantól kezdve inkább hason, fejjel előre csúszott le. Persze így sokkal érdekesebb lehet. Amint leérkezett széles vigyorral felkelt és már szaladt is vissza a lépcsőhöz egy újabb körre. Persze ilyenkor nagyon kellett figyelnünk helyette is, mert ő körül sem nézett és első lendületből nekiment volna az ott vásárlóknak.
Ezután következett a játékosztály. A favonatoknál először bosszankodott kicsit a maki, ugyanis a sínek le voltak csavarozva, de aztán megbékélt, és vidáman tologatta a kocsikat, később pedig a fakalapáccsal jól meg is ütlegelte őket.
Ekkor odaértünk a kajáldához, ahol a játszórész annyira nem érdekelte, szerintem már elfáradt, úgyhogy inkább leültünk enni vele. Reménykedve hoztam oda az etetőszéket, hátha beleül (itthon már három hete az asztalnál a nagy széken eszik és partedlit sem enged magára tenni), de sajnos nem ült bele. De a rendes felnőtt széken boldogan elücsörgött és kiette a salátámból a sajtot. Itt is büszkén feszítettem mellette, mert a szomszéd asztalnál két nő folyton kommentálta Kristóf tevékenységeit: "milyen aranyos" "milyen szépen eszik"... Már ezért is megérte elmenni.
Ezután következett a földszinti piacrész, ami szintén nagyon érdekelte a kis makit. Pl. minden szőnyeghegyre fel akart mászni, vagy ha már magas volt a hegy, akkor felkéredzkedett, mi pedig jó szülők módjára szépen felemeltük. Utána talált egy párnát, és azt maga elé téve sétálgatott a tömegben, amitől semmit sem látott, de legalább bebiztosította magát, hogy ne fájjon, ha nekimenne egy falnak. Sikerült is néhányszor ráesnie a párnára.
Na, befejezem, nem reklámozom tovább az Ikeát, de tényleg jó hely egy gyerkőccel. Ja, és sajnos sok pénzt ott lehet hagyni. Vettünk újabb favonat síneket, filcet, krétát, dobozokat és bilit. Persze lehet, hogy ez utóbbi fölösleges lesz, ha az etetőszékből indulok ki. Az asztalnál is úgy akar ülni, mint a nagyok, miért ne lenne így a vécével is? Nem baj, veszünk wc-szűkítőt is :))

Az almaevő Maki:

Fentről minden érdekesebb (akkor is, ha ez 10 centit jelent):

Apával pokróc-huzogatás: (Előtte a pokróc alatt játszottak, ezt nagyon szereti Kristóf, sokszor hozza oda nekünk a pokrocot és be kell bújni alá vele)

Megint Apával:

Végre leesett a helikopter, most aztán jól megvizsgálja a maki:

Egy másik helikopter, de ez is Apáé:

Szerdánként hármasban összeülünk és vendégül látjuk egymást ebédre Kittiékkel és Oliékkal. Persze előtte játszanak is kicsit a lakásban, ha már ilyen hideg van kint. Bár ez a kép, azt hiszem pont nem egy ebédelős napon készült, de ők a csipet-csapat.

Számológéppel, ha már Anya a laptopot nem engedi nyomogatni.

A motorral nagyon ügyes már Kristóf. Egyre nagyobb távolságokat tesz meg lenn vele. De jó lenne, ha már játszótérig is eljönne!!!

És a kanalazást is gyakorolni kell még :)))

Ha elviselhetetlenül éhesnek érzi magát, akkor csak így hajlandó kivárni, amíg Anya vagy Apa elkészíti a hamit (vagy a "hammma"-t ahogy ő kéri)

Kisseprűvel és lapáttal, lehet, hogy nemsokára már nekem nem is kell takarítanom?

A kisvonattal. Most már össze tudja illeszteni a síneket, persze a teljes pályát még mindig mi építjük fel és a végére így is lerombolja a hidakat :)

Mostanság

Régen írtunk, mert három hétig nem volt laptopunk, elromlott és szervízben volt. Így fényképeket sem készítettünk túl sokat, de azért itt egy pár. És persze időm sem volt túl sok, mert minden figyelmet magának követel a kis maki, és a napközbeni alvása is lerövidült az utóbbi pár hétben. Ha pedig ébren van, nem engedi, hogy számítógépezzek, csakis akkor, ha ő is itt lehet az ölemben és szörfölgethet a világhálón :)))

Elkezdtünk színesceruzával rajzolgatni, persze nem mindig papírra. Megállás nélkül hajtogatjuk neki, hogy a "papírra!", de hiába. Cinkos vigyorral bepróbálkozik bármilyen bútorra rajzolni: a kanapéra, asztalra, székre, szekrényre... Egyszer a falra sikerült is észrevétlenül pár vonalat húznia, és mikor észrevettem, és szóltam neki, szegény akkorát ugrott ijedtében. Jól tudta, hogy rosszban sántikál, de annyira elmerült az alkotásában, hogy teljesen frászt kapott, amikor rászóltam :))

Itt egy nagyon ritka bújos pillanat - persze tényleg csak egy pillanat, amit sikerült elkapni, mert kb. 2-3 mp-ig tud így maradni, annyira izgága.

Meglátogatott minket Petra és Ágica:

Az orrszívó már nem olyan rémes, mint régen. Nagyon ügyesen hagyja, hogy kiszívjuk a nóziját, és néha napközben is megtalálja, és végighurcolja a lakáson és ismerkedik vele:

Apa helikoptere nagyon jó játék. Amint hazaér este, még átöltözni is alig hagyja őt Kristóf, mert rögtön követeli a helikoptert. A legjobb, amikor lezuhan, mert akkor gyorsan rástartol, hátha végre sikerül darabokra szednie:

Egyébként semmi érdemleges nem történt az elmúlt másfél hónapban. Persze volt egy kis fogzási mizéria, de így utólag már nem tűnik vészesnek. Még mindig csak 8 foga van, és plusz egy kicsi rágófog, ami még csak félig van kinn. Emellett még másik három is készülőben van, hogy kibújjon mostanában.

Februártól heti kétszer délelőttönként jár bölcsibe a nagyfiú. Nagyon szeret ott játszani, bár engem mindig sokkol, mert amikor elmegyek 5-10 mp-ig sír, de nagyon. Persze utána már el is felejt, vagy beletőrödi, hogy tényleg elmentem, és boldogan játszik a többi picivel és a rengeteg izgi játékkal. De engem így is teljesen meggyőtör, mert ilyenkor úgy érzem, hogy milyen kegyetlen is vagyok, amiért elmegyek...

Még mindig sokat sétálunk, akár eshet az eső, hó, napi kétszer egy-két órára mindig lemegyünk. Kell is, mert ha kihagyjuk, akkor nem is alszik olyan jól, vagy egyáltalán nem alszik. Séta közben játszóterezünk, végignézzük a környék összes kutyáját, macskáját, és mindent felfedezünk, ami az utunkba akad. Bogyókat, cigicsikkeket, szemetet is... És már sokat motorozik Kristóf, de azért még nem eleget, így a babakocsira is mindig szükség van, különben hazafelé cipelhetném a motort és Kristófot is.

A beszéde is sokat változott, már nagyon kommunikatív, bár elég kevés érthető szót mond, de folyamatosan dumál babanyelven. És imád puszikat osztogatni-dobálni.