Nyaralás 2.

A második nyaralásunk nem teljesen úgy sikerült, ahogy szerettük volna, de azért jól éreztük magunkat. A tervek szerint egy hétig lettünk volna a Balatonon, de sajnos az idő miatt és Kristóf megfázása miatt hamar hazajöttünk. Szombaton mentünk le, és kedden már el is indultunk haza.
A leutazás nagyon izgalmas volt. Direkt felkeltettük jó korán - 6 órakor -Kristófot, hogy ne a nagy hőségben és tömegben kelljen autóznunk, de hiába. Sajnos négy és fél órás lett az amúgy kettő-két és fél órás út. Mintha mindenki aznap ment volna a Balcsira. Három baleset is volt az autópályán, és volt olyan is, hogy 10 percig egy helyben álltunk és kiszálltunk az autókból.
A nyaraló, ahol voltunk, nagyon aranyos kis házikó volt, ahol jó sokat lehetett Kristóf a szabadban, a friss levegőn. Egész addig amíg rosszra nem fordult az idő. Akkor aztán be lettünk zárva a kis lakásba, ahol egy csomó tiltott dolog volt Kristóf számára. És persze még jól meg is fázott, szóval inkább felpakoltunk, és hazajöttünk.
Itthon aztán próbáltuk folytatni a nyaralást-pihenést. Egyik nap például elmentünk az Állatkertig, de be már nem mentünk, mert hatalmas, fekete esőfelhők közeledtek, és inkább nem fizettük ki a drága belépőt, az esetleges félórás látogatásért. Szóval nem minden a tervek szerint alakult, de legalább sokat volt együtt kicsiny családunk.

Kristóf mostanra meggyógyult, és újra a régi eleven kisfiú, akinek már nem kell porszívózni a nóziját.

Sokat nevettet minket, főleg amikor felnőtt holmikkal játszik. Például Apa elektromos fogkeféjével, vagy egy régi, már nem használt mobiltelefonnal.

Vagy épp Apa legújabb Transformerével :))

Múlt hétvégén volt a nagyszüleimnek - Kristóf dédszüleinek - az 50. házassági évfordulója. Szűk családi körben ünnepeltünk, és nagyon jól éreztük magunkat. Kristóf végig az unokatesóim régi autójával játszott, több, mint egy órán keresztül tologatta fel és alá a teraszon.

Közben a felnőttek degeszre tömték magukat a sok finomsággal, és miután már pukkadásig teltek, még kürtős kalácsot is sütöttek :)))

Mostanában a tükör is egyre érdekesebb, kezdi benne felfedezni magát.

És az Apa ébresztőórája is nagyon izgalmas. Valahogy mindig sikerül beállítania Kristófnak az ébresztést rajta, és ez egy vonatos óra, tehát az ébresztő funkció az egy hangos vonatzakatolás és sípolás. Egyelőre éjjel még nem szólalt meg, de előre félek tőle, mi lesz, ha egyszer erre ébredünk :)))

Ez pedig egy videó arról, ahogy a járássegítővel "szaladgál" Kristóf a lakásban. Nagyon ügyesen tologatja állva és térden csúszva is, de gyakran "bedurvult" tőle, ezért átmenetileg száműztem a lakásból.

És még egy kiigazítás: egy korábbi bejegyzésben azt írtam véletlenül, hogy Kristófnak már hat foga van, kettő lenn és hat fenn. Ebből az igaz, hogy hat foga van, és csak négy van fenn. Hiába, könyvelőként már úgy tűnik, hogy csak számológéppel tudok pontosan számolni :)))

Nyaralás 1.

Az elmúlt pár héten megint nagyon sok újdonság történt Kristóf életében.
Voltunk Simontornyán a Nagyiéknál, ami most különösen izgalmas volt, mert a két unokatesóm is leutazott velünk: Máté (13)és Andris(11,5). Egész jól viselték a két és fél órás autóutat a déli nagy hőségben, jobban, mint vártam. Egyszer ugyan megálltunk, és amikor továbbindultunk, Kristóf újraaltatásához negyedórát énekeltünk. Igaz, az ének végére Andris is elaludt Kristóffal. Az "egyszer egy királyfi..."-t énekeltem, ami egy hosszú izgalmas történet, és amikor elaludtak a gyerekek, abba akartam hagyni, de Máté nagyon kiváncsi volt a végére, így végig kellett énekelnem.
Simontornyán pedig nagyon könnyű volt elviselni a hőséget a szabadban, a diófák alatt. Eleinte a nagyfiúk sokat szórakoztatták Kristófot, így azt hittem könnyű dolgom lesz, de aztán sajnos ráuntak picit, és inkább tévéztek és számítógépeztek a nagy meleg ideje alatt. Van otthon egy medence is, nem túl nagy, de nem is túl kicsi, kb. 3 m átmérőjű. Anyuék érkezésünk előtti nap feltöltötték vízzel, és sokat pancsoltunk benne. Sajnos az első két nap Kristóf szinte alig, mert hiába volt kánikula, ez a rengeteg víz nem melegedett fel ennyi idő alatt, és szegényke vacogott a vízben. De amint melegebb lett a víz, már nagyon élvezte. Van egy baba-úszógumija, amiben ülve lehet a vízben, ebből szemlélte a nagyokat, ahogy egymást nyomták a víz alá.
A hazaút is jó volt, csak két órás volt, mert este jöttünk visszafelé, így Budapesten már nem volt dugó. Andris és Kristóf megint aludtak :))) Azután itthon másfél órán keresztül nem lehetett leállítani Kristófot. Boldogan fedezte fel újra a lakást, minden játékot, minden zugot és minden kinyitható ajtót és fiókot. Teljesen felpörgött, nagyon örült, hogy újra otthon van.

Itthon aztán vettünk egy kis - 1 méter átmérőjű - medencét a teraszra Kristófnak, amit nagyon nagyon szeret. Persze néha ráun, van hogy háromszor belemászik egy nap, van hogy három napig rá sem néz, ami kicsit fárasztó, mert naponta cserélni kell a vizet benne. De amikor látjuk, hogy milyen boldogan fröcsköli a vizet, akkor minden fáradtság elrepül. Újabban a fröcskölés mellett a másik kedvenc medencés játéka: lehasal a vízben, vagy négykézláb óvatosan ráteszi a nyitott száját a vízre, mintha bele akarna harapni. Ilyenkor ügyesen visszatartja a lélegzetét, és aztán amikor nem sikerül harapni a vízből, felegyenesedik, és újra sebesen csapkodja a vizet.

Ezután voltunk egy gyülekezeti családos táborban is, ahol Kristóf volt a legfiatalabb résztvevő. Nagyon jó volt, Kristóf hihetetlenül jól alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez, a sok zajhoz, az itthonitól eltérő napirendhez. Sokat tanult a táborban, sokat új viselkedési szokást vett fel, amit valószínűleg a nagyobb gyerekektől lesett el. Nagyon élvezte, hogy folyton játszik vele valaki, és folyton nyüzsgés van körülötte. Nekünk is nagyon pihentető volt ez a hét, ami nekem különösen jól jött, ugyanis a patak parton való futás közben megterheltem a térdem, amitől szinte járni alig tudtam. Persze egy futástól még nem lett volna ennyire rossz a térdem, de úgy gondoltam, hogy ez a fájdalom biztos olyan, mint az izomláz: rá kell dolgozni és elmúlik. Hát, nem. Szóval több, mint egy hétbe került, hogy a fájdalom elmúljon, és még mindig nem tudok törökülésben ülni.
Aztán ez a hét is eltelt, és újra itthon vagyunk, de nem sokáig, mert most szombaton indulunk a Balatonra egy nyaralóba. Persze, azért az itthonlét nem túl nyugodalmas, mert vasárnap hőemelkedése lett Kristófnak. Először nem tudtuk, hogy mitől, de aztán egy alapos fogíny vizsgálat után megállapítottuk, hogy két újabb foga jön, a két felső szemfoga. A hőemelkedés elmúlt, de a nyügös hangulat maradt. Ha nem jön össze neki valami, nem ér el egy játékot, vagy épp nem engedek neki valamit, akkor hatalmas üvöltő sírásba kezd. És hiába tudom, hogy semmi baja, nem tudom nézni, ahogy sír, ezért kis idő után mindig vígasztalgatom - így fogom elkényeztetni.

Ennyit az írásos beszámolóról, most jöjjenek a képek.

Kristóf a simontornyai medencés pancsi után:

Ez pedig egy itthoni esti pancsi utáni kép. Újabban ülve törölgetjük, és a legkülönfélébb cseleket kell bevetnünk azért, hogy ne másszon el. Egyébként a pelenkázás és öltöztetés és egyre nagyobb kihívást jelent, mert nem lehet lekötni a figyelmét. Néha már ketten is kevesek vagyunk ahhoz, hogy tisztába tegyük.

Mint egy kis irodista :))

A simontornyai út előtt, miután én bepakoltam, Kristóf is nekiállt pakolgatni a ruháit. Kihúzta a fiókokat és a pelenkázó szekrényben lévő ruhákat mind kihúzkodta, aztán pedig ül rajtuk és ide-oda pakolgatta őket. Persze miután abbahagyta, elpakoltam, de kár volt, mert ettől újabb lendületet kapott, és megint kipakolt :))

És persze a pelenkákat is megvizslatta, hiába küzdöttem ellene

Egy simontornyai kép a nagyfiúkkal

Ez pedig egy erkélyünk alatti kis füvön készült. Délelőtt ide szoktunk lemenni az árnyékba, és néha egész nagy csapat gyűlik össze. Ez a kép az egyik kedvencem, nagyon édi kis pillanat volt. Az egyik anyuka elkezdte banánnal etetni a kisfiát, ettől a többi - amúgy egyébként jóllakott - babának is megjött az étvágya, és mind odagyűltek köré és kitátották a szájukat, hogy ők is kérnek. És kaptak is :)) És a végén mint a kis fiókák ültek ott, és az anyuka mindig azt figyelte, hogy éppen melyikük nyitna nagyra a száját egy újabb banánfalatkáért.

Ezeket pedig azért raktam fel, hogy lássátok, nem mindig csak szép mosolygós arcokat vág Kristóf :))