Óperenciás Hotelben

A négynapos hosszú hétvégét Zalaszentlászlón töltöttük Kristóffal az Óperenciás Hotelben. Nagyon jól éreztük magunkat, és Kristóf is, hiszen ez a hely kimondottan kisgyerekeknek van.

A hotel körül minden irányból legelő volt, ahol lovak és csacsik legelésztek, és bármikor oda lehetett menni hozzájuk simogatni. Éjszakára is kinn maradtak az állatok, ezért néha fel-felébredtünk egy szamárbőgésre :))) Kristóf hamar megtanulta, hogy a villanypásztorhoz nem nyúlhat, és már magától négykézlábra ereszkedett és bement a lovakhoz. A "kaka" szót pedig egész hétvégén gyakorolta, valamiért nagyon érdekelték a hatalmas lócitromok és a kecskebogyók :))

Lehetett lovagolni is, kétszer is beneveztünk pónilovaglásra, de sajnos egyszer sem tudtuk rávenni Kristófot, hogy felüljön a lóra. Valószínűleg a kengyel nem tetszett neki. Csacsira viszont felültettük és nagyon tetszett neki. Máskor pedig követelte, hogy ültessük fel egy-egy nagy pacira, de persze kengyel nélkül nem lehetett.

És nem csak az állatok miatt gyerekbarát ez a hely, hanem mert sok játéklehetőség van. Az étteremben volt egy játszósarok, ahol sok motor és más jármű volt és a gyerekek fel-alá motorozhattak, játszhattak az étteremben. Ezen kívül volt egy ovi szoba sok játékkal, ahol foglalkozások voltak - gyöngyfűzés, arcfestés - ehhez Kristóf még kicsi volt, és egy nagy mászóvár - sajnos ehhez is kicsi volt Kristóf. Ja, és volt medence, ahol szintén voltak játékok és persze egy nagy homokozó is, hintával meg libikókával. Szóval egész nap játszottunk...

Az indulás kicsit stresszes volt, mert épphogy bepakoltam az autót, telefonáltak a bölcsiből, hogy megcsípte egy bogár Kristóf szemét. Szóval még gyorsan elugrottunk a gyerekorvoshoz, de szerencsére semmi komolyabb baj nem volt, csak iszonyú dagadt volt szegény pici fiú szeme.
Haza felé meg belázasodott, lehet, hogy megfázott a szombati hűvösebb napon, de ezen is túl vagyunk.
Ami még érdekes volt, hogy Kristóf a második naptól kezdve etetőszékbe kéredzkedett, már fél éve nem ült etetőszékben, és megtanulta, hogy a pincérektől kell kérni az ennivalót. Amikor odajöttek a pincérek, hangosan kiabált, hogy "hammma", és amikor pedig meghozták az ételt, hangosan kacarászva örült a haminak. Hozzátenném, hogy ezt én is hamar meg tudnám szokni :)))

A pónilóval eleinte nagyon bíztatóan indult Kristóf kapcsolata, de amikor felülhetett volna rá, már nem tűnt olyan szimpatikusnak.

Az ovi szobában a még kicsit dagadt szemével:

A legelőn a pacikkal:

Porfürdő:

Esti szamárbőgés:

Kisautóverseny a lejtőn:

És voltunk Simontornyán is két hete, és pont akkor volt a dunántúli raliverseny. Nagyon élveztük, Kristóf is, bár korántsem annyira, mint az apukája. Ráadásul anyuék nagyon jó helyen laknak egy sarkon, ahol kétszer is elment a versenypálya.