Elkezdtünk színesceruzával rajzolgatni, persze nem mindig papírra. Megállás nélkül hajtogatjuk neki, hogy a "papírra!", de hiába. Cinkos vigyorral bepróbálkozik bármilyen bútorra rajzolni: a kanapéra, asztalra, székre, szekrényre... Egyszer a falra sikerült is észrevétlenül pár vonalat húznia, és mikor észrevettem, és szóltam neki, szegény akkorát ugrott ijedtében. Jól tudta, hogy rosszban sántikál, de annyira elmerült az alkotásában, hogy teljesen frászt kapott, amikor rászóltam :))
Egyébként semmi érdemleges nem történt az elmúlt másfél hónapban. Persze volt egy kis fogzási mizéria, de így utólag már nem tűnik vészesnek. Még mindig csak 8 foga van, és plusz egy kicsi rágófog, ami még csak félig van kinn. Emellett még másik három is készülőben van, hogy kibújjon mostanában.
Februártól heti kétszer délelőttönként jár bölcsibe a nagyfiú. Nagyon szeret ott játszani, bár engem mindig sokkol, mert amikor elmegyek 5-10 mp-ig sír, de nagyon. Persze utána már el is felejt, vagy beletőrödi, hogy tényleg elmentem, és boldogan játszik a többi picivel és a rengeteg izgi játékkal. De engem így is teljesen meggyőtör, mert ilyenkor úgy érzem, hogy milyen kegyetlen is vagyok, amiért elmegyek...
Még mindig sokat sétálunk, akár eshet az eső, hó, napi kétszer egy-két órára mindig lemegyünk. Kell is, mert ha kihagyjuk, akkor nem is alszik olyan jól, vagy egyáltalán nem alszik. Séta közben játszóterezünk, végignézzük a környék összes kutyáját, macskáját, és mindent felfedezünk, ami az utunkba akad. Bogyókat, cigicsikkeket, szemetet is... És már sokat motorozik Kristóf, de azért még nem eleget, így a babakocsira is mindig szükség van, különben hazafelé cipelhetném a motort és Kristófot is.
A beszéde is sokat változott, már nagyon kommunikatív, bár elég kevés érthető szót mond, de folyamatosan dumál babanyelven. És imád puszikat osztogatni-dobálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése