Mikulás

Három hete, amikor először nagyobb hó esett, elmentünk a repülőtérre Emese elé. Kimentünk a teraszra, hogy Kristóf megnézhesse a repülőket. Nagyon érdekelték a gépek, autók, amiket látott, bár tényleg repülő repülőt nem lehetett látni, maximum csak olyat, amelyik épp gurult. És nagyon hideg szél fújt, teljesen odafagytunk a kilátóba.
Miután kicsit felolvadtunk, Kristóf nekilátott a repteret felfedezni. Legjobban a mozgólépcső, a reptéri robogó és a poggyászkocsi tetszett neki :)
Kristóf nagymamája sütött egy macis sütit Kittikének. Itt épp az első csodálkozás utáni pillanat látható, amikor is már lecsapnak szegény maci kezére és lábára:

Kristóf etetni tanulja Ráti kutyát. Néha addig jut csak, hogy mire Ráti odaér a falatért, ő megunja a hami nyújtogatását és inkább megeszi a falatot.

Itt pedig egy puszi előtti pillanat. Kristóf szerencsére már nem mindig lökdösi fel a többieket, hanem inkább beléjük kapaszkodik és egy hatalmas nyálas puszit nyom az arcukra.

Néha már mi is kapunk puszikat :))

Emesével:

És a Nagypapával:

A tévézés kimaradhatatlan napirendi pont lett. Legtöbbször ébredés után követeli a Bob, a mestert, vagy a Thomas, a gőzmozdonyt. Igyekszem minél többször lebeszélni róla, napi 2X10 perc néha 3X10 perc az engedélyezett. Ha más kisbarátnál vagyunk vendégségben, vagy ők vannak nálunk, előfordul,hogy többet van bekapcsolva a mese, és utána mindig sokkal aggresszívebb lesz Kristóf, valószínűleg a mozgáshiánytól, vagy csak a látottak miatt.

Itt éppen a tévé előtt állva mérgesen követeli, hogy kapcsoljuk be:

És a Mikulásról!

Először a Maresinél találkozott Mikulással Kristóf. Sajnos egy órás autóútba került eljutni, és azután pedig sokat kellett várni a Mikulásra. Szóval mire megérkezett a Mikulás, már kissé türelmetlen volt a kismanó, nehéz volt egy helyben tartani.

Másnap az öt kisbaráttal közösen várták a Mikulást. Azt hittem, hogy ez alkalommal jobb lesz, de sajnos tévedtem. Az elején még bizakodtam. Amikor megérkezett a Mikulás, az összes gyerek lefagyva, tátott szájjal bámulta őt és Krampuszát. Ez kb. 5 percig tarott. Ezután Kristóf lemászott az ölemből, és inkább a kanapén játszott, és ha fel akartam venni, akkor nyűszíteni kezdett. Szóval itt még annyira sem került közel a Mikuláshoz, mint előző nap.

A kanapén sokkal jobb, mint a Mikulás bácsi ölében :))

A Balázs a héten már kétszer is biciklivel ment dolgozni. Ehhez kapott kölcsön egy biciklis bukósisakot, amit először mi, szülők próbáltunk fel, utána Kristófnak is odaadtuk. Közeben eléraktunk egy tükröt is, hogy láthassa magát. Nagyon tetszett neki: