Elkészült Kristóf útlevele! Azért készítettük el, mert húsvét után kiutazunk Emeséhez Atlantába majdnem három hétre. Kicsit izgulok az út miatt, még egy felnőttnek is fárasztó ilyen sokat ücsörögni a repülőn, hát még egy másfél éves izgága fiúnak! És persze az időeltolódás sem egyszerűsíti a dolgunkat.
A favonat még mindig tök jó játék, és már ő is egymásba tudja rakni a síneket. Persze a teljes pálya felépítéséhez még kell egy kis segítség :)
És néha már kap egy-egy túró rudit is, amit nem sokáig tartogat a kezében, bármikor meg tudja enni :))) Nem is tudom kire hasonlíthat...
Hogy ne mindig az én láncomat ráncigálja a nyakamból - már három láncomat is eltépte - kapott egy bizsu láncot, amivel nagyon szeret játszani.
Rend a lelke mindennek. Mese után a könyvet vissza kell tenni a helyére :))
Elkezdtünk habfürdőzni, eddig nem is tudom miért nem tettünk a vizébe habot. Nagyon szereti, kivéve amikor fáradt, akkor nyüszítve mutatja nekünk a kezecskéit, hogy szedjük le róla a sok habot. Itt azonban még nagyon élvezi a habokat, főleg ahogy Apa szerteszét fújja :)
Hétfőnként zenebölcsi is van, ilyenkor tanulnak meg újabb mondókákat, énekeket. Kristóf még nem vesz részt a játékokban, ahogy a többi kortársa sem nagyon, tehát nem körbe a nagyobbakkal kézenfogva, de nagyon érdekli :)) Ezen a képen épp háttal áll jobb oldalt alul.
A múlt héten pénteken pedig bábos-zenefoglalkozás volt, amit tátott szájjal néztek mindeannyian :
Ők voltak az előadók:
Kristóf a jobb szélső, piros pulcsiban, és Oli is a képen van épp tapsol zöld csíkos pólóban kék pulcsival:
Keddenként pedig babatornára szoktunk menni, már ha épp van kedvem. Kitti meg a Győző rendületlenül mennek minden héten, de én egy hétfői bölcsis nap után szívesebben megyek a játszótérre, főleg, ha ilyen szép idő van. Jobban is alszik Kristóf, ha levegőn vagyunk délelőtt. A torna elején tényleg tornázunk zenére, bár inkább csak a szülők a kicsik meg néha próbálnak utánozni, utána pedig irány az "akadálypálya" :)) Egy padon kell négykézláb felmászni, a tetején leugrani szivacsra, majd gerendán (10 centi magasságban ) végigmenni, majd bujkálni, felmászni, labdát dobni, csüggeszkedni, szóval sok-sok mozgást végezni. Persze az én kicsi fiam nem tűri a kötöttséget, legtöbbször leragad a labdáknál vagy az alagútnál, és nem igazán végzi szép sorban, amit kellene, de hát nem is ez a lényeg. Itt épp kibukkan az alagútból:
