Karácsonyi ünnepek

Véget értek a karácsonyi ünnepek és zabálások és íme - szinte azonnal - itt is van a beszámolónk.
Ez a kép még a bölcsis Mikulás ünnepség után készült: Karácsonyra készülve elkészítettük az Emesétől kapott mézeskalács vonatot. Aztán persze elég hamar el kellett dugnunk a szekrény mélyére, mert szinte megállás nélkül cukrot akart enni Kristóf. De nagyon tetszett neki :)

A nagy pakolásban előkerült a bizsus dobozom, és mindenkinek ékszert kellett viselnie itthon. Apának és Kristófnak is és persze nekem is, bár nekem nem esett nehezemre.

24-e reggel már kész volt a karácsonyfánk, reggel, ébredés után ünnepeltünk hármasban, és akkor ajándékoztunk is. Kristófnak nagyon tetszett a fa, főleg amikor a csillagszórót is meggyújtottuk. Egyébként sosem gyújtottunk eddig csillagszórót, de a bölcsis karácsonykor annyira tetszett neki, hogy gyorsan bevásároltunk belőle kartonszámra...

Itt éppen a csillagszóróban gyönyörködnek a fiúk:

Az első ajándék az idei karácsonykor - kicsit korainak bizonyult, de sebaj, annál jobb - kétszer is örülhet neki Kristóf.

Az új mesekönyv is nagyon izgalmas volt:
Aztán az ebéd utáni alvásból felébredve átmentünk a Mamáékhoz ünnepelni. Ott is készen volt már a karácsonyfa és alatta a Papa izgalmas vasúti terepasztala. Egész este járt a vonat.

És persze a vacsora előtt is kibontott már egy ajándékot Kristóf - Emeséét, mert Verdák-os zacsiban volt :)

És persze Verdák-os volt az ajándék is - egyébként már szinte nincs olyan nap, hogy ne néznénk meg belőle egy 15-20 perces részt. Kicsit kezdünk ráunni - legalábbis mi, szülők.

A Papa vonata - Kristóf nagyon ügyesen vezérelte a távirányítóval.

Egy újabb tök jó ajándék - duplo vonat!!!

Próbáltunk közös képeket készíteni Kristóffal, de csak úgy sikerült, hogy ő közben mindig játszott valamivel.

Mamával:

Mamával és Emesével:
Velünk:

És még aznap este itthon is összeraktuk az új játékot és csak aztán mehettünk fürdeni.

Másnap reggel még kicsit álmosak voltunk, úgyhogy néztünk egy kis Villámot, hogy felébredjünk...

Anya szoknyája mögött:

És az újabb ajándékok - egyébként ez 25-én volt már, a másik Mamáékkal és a nagy családdal.

26-án ismét az itteni Mamáékhoz mentünk ebédelni, picit nagyobb családi körben, mint szenteste. A vasúti terepasztal addigra újabb elemekkel bővült:

Kristóf az egész karácsonyi hajcihő alatt rengeteg édességet zabált, a csokitól pedig szemmel láthatóan felpörgött:

Emesét gyakran vártuk át, mint felmentősereget - főleg esténként, hogy segítsen Kristófot lefektetni a sok csokizabálás után:

Ma pedig - 27-én - Simontornyán voltunk a szüleimnél. Jól elfáradtunk estére, de Kristóf fáradhatatlannak tűnt. Folyton ugrabugrált és mászókázott. A kedvence a dohányzóasztal két lapja közti bújocska volt:

Ezt nekünk is ki kellett próbálnunk - nekem sikerült is átjutnom :)) és nagyon büszke voltam erre, szóval még vagy hatszor átbújtam...